A nagy vasárnapi főzőcskéből ipari méretű projekt lett, miután felfúrtam a falra egy régóta tervezett faliórát, és kiderült, hogy neten használt fotóbuheráló program (lustáknak kiváló) kollázskészítő automatikával bővült.
Az órafelfúrás egyszerűen ment, szőkenő kibányászta a szekrényből a falivekkert, erőt vett magán, vadászott két tiplit, és fúrni kezdett. Majd rövid hallgatózás jött, hogy mikor jön fel valamelyik szomszéd magából kivetkzőve, és tép darabokra, mert megzavartam a család hétvégi nyugalmát. Nem jött senki, így az óra a helyére került.
Elővettem Anyukám szeretetcsomagjaiból az egyiket, szép szelet sertéshusikat rejtett, és pácot kevertem hozzá. Fokhagymát törtem, dijoni mustárt kanalaztam, mézet csorgattam, hozzá csipet sót, borsot, olívaolajat raktam. Ennyi. Husi kiklopfol, beken, hűtőbe rak.
Miután eltakarítottam a sittet a lakásból, és levakartam a fehár falra verődött vörös téglaport, grillserpenyőbe placcsintottam a húsokat, és jól átsütöttem. Azt, hogy az eredmény úgy néz ki, mintha tényleg szakácskönyvbe készült volna, a nagyi pepperonijának, és egy bazsalikomos mozzarellának köszönhető. Natúr tört krumplival tálaltam...
Ja, és a fotók. Szóval kérdezték már többen is, én a www.picnik.com -on szoktam garázdálkodni, ingyen van, és gyorsan lehet vele dolgozni, legalábbis ami a blogra való fotókat illeti. Szóval ajánlom mindenkinek, pláne, hogy karácsony előtt tényleg szépséges dolgokat lehet vele művelni egy-egy ajándéknak szánt képen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.