Nnna pont jókor jött Palócprovence kérdése, ebben a percben nézegettem a február 26-i Torkos Csütörtök résztvevőit. Megint jó kis lista jött össze, de én már látom lelki szemeimmel, hogy a Gerbeaud Sörházban fogunk kikötni. Már két éve oda megyünk, ha az éves nagy zabálásról van szó, ,erthát valljuk be, a méteres korbász tényleg méteres, a libamáj egy álom, a csülök pékné módra pedig olyan adag, hogy mikor Zsuzsi férjének csomagoltattunk tavaly belőle, magunk is megdöbbentünk a pakk méretén és súlyán. Szóval Gerbaud-függő vagyok.

Aztán van még más is, a csoki. Csoki, csoki, csoki. Abból is a Lindt mindenféle terméke. Ha jól belegondolok, talán még Görögországot is idesorolhatjuk, bár az meg inkább mánia... de, na jó, legyen függőség... csak egyszer ragadnék már végleg ott.... :-)