A helyzet stagnál, ha a klasszik Magyar Rádiós szlenget akarnám idézni. Persze vessek magamra, ha közben lakodalmakban kell przentálnom és mindenféle tortákat raknak elém. De becsületemre váljék, a magát marcipánnak álcázó cukortészta bevonatot úgy otthagytam, mint a huzat. Inkább a grillezett bébikukoricákra, és a vega töltött gombákra koncentráltam. Mert fő a lelkiismeret. Ja és próbáltam mindezt letáncolni. Hátha...

Mindenesetre Amália gyönyörű menyasszony volt... képek később, mert most még csíkban van a szemem, és úgy érzem magam, mint akit megvertek....  

Elmúltak a csíkok, itt a fotó: