Hazajöttem egy hétvégére (ez még nem az az egy hetes vakáció), és csodák csodájára, maréknyi szeder vigyorgott rám a kertben. Imbolygó ágakról sedtem a képen látható gyümölcsöket, amik nemcsak szépek, de édesre érettek, és még fotózni is hagyták magukat :-) És ebből most nem készült semmi, mert azonnal (a tizedik exponálás után ) megettem mindet. Elvégre arra valók. Apukám egyébként nagyon büszke az első szedertermésre, gondolom jövőre már ipari mennyiség terem majd a bozontosra burjánzott bokron, de hát ne legyünk telhetetlenek, mert ez is igazán dicséretre méltó...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.