Nna. Ez lesz az első olyan bejegyzés, amihez nincs fotó. Az én bűnöm, teljes mértékig vállalom érte a felelősséget. Aki friss paradicsommal akar érte megdobálni, az szóljon időben, elkapom, és levest főzök belőle.
Betértem a gasztroblogger kollegiák által egekig magasztalt, Dolce Gasztronomia névre hallgató boltocskába. A hely a Király utcában kelleti magát, és mivel tegnap ünnep volt (elvégre a bank leperkálta a lakásom árának teljes összegét az éppíttetőnek) ezért szolid ünneplésképpen ott vettem az uzsonnámat.
Namost a fotónemlét története itt kezdődött, mert a megvásárolt sajtkrém, amibe a készítője fenyőmagtól a hagymán át mindenféle isteni dolgot kevert, szóval amikor odaértem a csomaggal a bartánőmhöz, felkiáltottam: -Együk meg! Most!
A mennyeifinom sajtkrém a hozzárendelt magos bagettel együtt annyi idő alatt vándorolt a hasunkba, hogy nem is lett volna elég arra sem, hgoy elővegyem a fotómasinát.
Van még egy kis üveg bazsalikomos tésztaszósz a zsákmányból, de arról majd akkor, amikor beáldozom az éhség oltárán. A sajtkrémet egyébként megpróbálom otthon is elkészíteni, majd beszámolok róla, hogy sikerült...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.