A recept Anyukámtól való, igazából nem is tudom hol lépett tévútra a dolog, ugyanis Anyu otthon valahonnan (a helyi baromfifeldolgozónak köszönhetően) mindig varázsolt libamájat, vagy legalábbis kacsát. Aztán egyszercsak rájöttünk, hogy a csirkemáj is ugyanúgy viselkedik a libazsírban, mint drágábbik rokona, és nem kelt az emberben olyan érzést, mintha ötszáz állatvédő kívánná, hogy nyúljon meg a nyaka evés közben...
Merthogy libut erősen kínozni kell ahhoz, hogy lemenjen a torkán a valószínűleg penetrarossz táp, ami zsírban főtt kukoricát jelent. Boááááá én sem akarnám.....
Mindenesetre én már régóta fél kiló csirkemájból gyártom a pástétomot, vagy az időben érkezőknek a sült májat. Előző nap beáztatom tejbe, és mellé dobok három kövér gerezd fokhagymát. Libazsírt olvasztok, (az most volt itthon bőven a karácsonyi sütögetés nyomán) és megsütöm. Az első adagot egyben kell enni, mikor még lagyos... pirítóson szétkenni a sült fokhagymát, és rá a májat....
A többi sült májat és szivet (az is megsül békében a májak mellett) összeturmixolom, és elkeverem a zsír felével... isteni kenyérre kenve....nálam a nem lehet abbahagyni kategóriába került... és néhány zsírpartyn is bevált, lényegében fél óra alatt elfogyott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.