Emlékeim szerint a disznóvágások alkalmával a velőt mindig a gyerekek kapták. Egy csekély méretű aggyal rendelkező malacka kicsi kincse ugyanis páratlan finomság. Tehát aki megkapta, az elfelejtette, hogy 1. hideg van, 2. a felnőttek csakis az oldalszalonnák, és a kolbászhús közelében érzik jól magukat, 3. a kályha mellett gubbasztani csakis valami isteni finomság társaságában lehet.
Így nem is csoda, hogy önző módon mindig azt a pillanatot vártam a legjobban, amikor Anyukám belibbent egy kistányér frissen sült velővel...puha kenyérrel, és hagymás káposztával tökéletes...
Hozzávalók 2 főre:
30 dkg sertésvelő (csak megbízható helyről)
olivaolaj
só, bors
A velőt megtisztítjuk, lehúzzuk róla a hártyát, eltávolítjuk a véres részeket, majd megmossuk, lecsepegtetjük. Megsózzuk, majd egyujjnyi olajban mindkét oldalát megsütjük. Akkor jó, amikor karamellszínű kéreg kezd képződni az edényhez érő részeken. Fontos: jól süssük át!!! Amikor kivesszük az olajból, papírtörlőn leitatjuk a felesleges olajat, és frissen őrült borssal megszórjuk. Friss pirítóssal kínáljuk.
Hagymás káposzta: savanyú káposztába vékonyra karikázott lilahagymát, és egy löttyintésnyi olivaolajat keverünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.