Balzsam

 Az elveszés oka megint csak a munka, de a hétvégén süthetnékem támadt, miután hazajött velem némi mézeskalácsfűszer. A hozzávalók tökegyszerűek, az eredmény viszont isteni lett, úgyhogy tényleg érdemes megsütni.

Hozzávalók:

3 tojás

3 ek cukor

1 ek méz

1 vaj

2 ek liszt

fél zacskó sütőpor

fél zacskó mézeskalácsfűszer

1 tábla étcsoki

mandulareszelék

A csokit és a vajat gőz felett összeolvasztottam, a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját kikevertem a cukorral, a mézeskalácsfűszerrel, és a csokis-vajas keverék felével. Hozzáforgattam a felvert tojásfehérjéket, és a lisztet a sütőporral. Gyümölcskenyérformában megsütöttem, a végén bevontam a maradék csokis vajas krémmel, és megszórtam mandulával.

Reggel kilenckor málnapárlatot inni, Nagykovácsiban erdőt járni, Mokka kutyát gombászás közben lesni, jól elfáradni,majd négyfogásos szarvasgomba-menüsort enni, na ez az igazán jó csapatépítés.

A program meglepetés volt, annyit tudtunk csak, hogy kirándulni megyünk, és hogy jó lesz. Mokka kutya bevitt bennünket a susnyásba, és itt-ott lógott az irodai ücsörgéshez szokott nyelvünk a melegben, de tényleg jó volt, tejszínes sajtlevesestől, nyúlpecsenyéstől, és madártejestől...

 Bár nem jelentettem be előre, de adtam magamnak egy hónap pihenőt blogírás ügyben. Főzni persze ezidő alatt is kellett, szóval van alapanyag bőven, majd szépen lassan bepótolom az elmaradásokat.

Ezt az ételt vendégeknek készítettem, akik az utolsó pillanatban szóltak, hogy jönnének. A szendvics alapja olivás ciabatta,megkentem egy kis olivapasztával, és gombaragut készítettem rá, amit kicsit megpároltam, és feldúszítottam az ablakban nőtt fűszernövényekkel. A végén füstös-csilis sóval szórtam meg. 

Komolyan irigylem azokat, akik kibírják egész nap gyümölcsön. Biztosan a génjeimmel van baj, de én meghalnék ha egész nap semmi mást nem ehetnék. Na de a jó szándék...az tengernyi van... pláne, hogy egy hónapja szemezek az új zsákmánnyal, egy kis palack narancsos balzsamecettel. A fagyasztóban talált oldalas adta végső löketet, ehhez kellett pácot készítenem.

A hús egyébkélnt szerintem bármilyen lehet, mert a pác annyira finom, hogy bármin el tudom képzelni. Szóval 2/3 olivaolajba öntöttem 1/3 narancsos balzsamecetet, és hozzlötttyintettem 1 deci narancslét. sóztam, borsoztam, és egy kiskanál mézzel összekevertem. 1 napot állt benne a hús, aztán pácostól tepsibe raktam, s fél óra párolás után grill alatt készre sütöttem.

Bevallom nőiesen, hogy nem vagyok túlzottan nagy barátságban a vegetáriánus/vegán felfogással, nyilván lehetne róla vitatkozni. Nálam egy dolog szól ellene, hogy megrögzött húsevő vagyok, amellett, hogy időnként nekem is jól esik tisztán zöldségekből készült ételeket enni.

A répamenü egy francia szakcskönyvből származik. Éppen hasznosítani akartam egy kiló répát, amit répatorta céljából vásároltam, de megmaradt, mert a répatorta terve füstbe ment.

Megintcsak büszkén mentem "ki" (az ablakpárkányig) alig tized négyzetméteres fűszerkertemhez, amikor azt láttam a receptben, hogy "végy egy nagy maréknyi friss zöldfűszert", szóval minden egyben volt a boldog véghez. Aztán a boldogabbik végén (fenéket, öt perc múlva) rájöttem, hogy ezt a répaizét sokszor fogom elkészíteni, mert bár pofonegyszerű, és ijesztő mennyiségű répát tartalmaz (elvégre :-)) isteni illata van, és hús nélkül is laktató. 

Hozzávalók: 

fejenként 20 dkg sárgarépa

olívaolaj, vaj, só, bors,

egy marék zöldfűszer, 

egy kávéskanál méz

Az olivaolajat és a vajat (azonos mennyiség, fejenként kiskanálnyi mindkettőből) felolvasztom, és rádobom a kelkockázott répát. rácsorgatom a mézet, és kicsit megfuttatom, majd felöntöm fél bögre vízzel. Picit sózom, borsozom, majd fedő alatt megpárolom, de csak annyira, hogy még picit roppanjon. A zöldfűszert (metélőhagyma, bazsalikom, oregano, tárkony) felaprítom, és amikor elpárolgott a répról a víz,összepirítom a répával. Hát ennyi.  Erikának üzenem, hogy a vaj kihagyható...

 Na volt sütés is, ez lett belőle. Banános mifene.

Kivettem a sütőből, kiborítottam, elcsodálkoztam, szabadkoztam, hogy húúúdegázulnézezki, aztán megettük, ert akármennyire ronda, azért jó íze lett. Fajtája szerint olyan mint a tarte tatin, de mgse, mer banánt raktam a fenyőmézkaramellbe, ami persze rendkívül extrán hangzik de bármilyen méz megteszi, egy kis cukorral, a lényeg, hogy pont olyan ropogós legyen a kéreg a tetjén, mint a linzertészta az alján... ronda és finom... ez mr egyszer bejött valami csokireklámban... :-)

  Grillezett padlizsát sokféleképpen lehet készíteni. Nyilván az alap az adott, mármint hogy beirdaljuk a félbevágott padlizsánt, a lényeg azonban utána történik.

  Én meg szoktam locsolni extraszűz olívaolajjal, sózni, borsozni szoktam, és forró grillapra nyomom, majd leborítom vastag alufóliával. Amikor az alja már szinte fekete, a közepe meg pont puha, akkor van készen. Az öntet mindig más. Most éppen fokhagyma, tárkony, bazsalikom, metélőhagyma, kakukkfű,só, és bors került az olívaolajba, ezt csorgattuk rá a sült zöldségre, és kentük kenyérre (rozskenyérrel a legfinomabb). 

Megvártam, hogy értelmes méretűre növekedjen az ablakban a fűszernövényállomány: kétféle bazsalikom, tárkony, metélőhagyma, és kakukkfű burjázik a balkonládákban, úgyhogy idén végre kihagyhatom a boltban méregdrágán vett növénykék vásárlását. Ez persze nem indok arra, hogy ilyen sok időt kihagytam, de nem is nagyon volt időm főzni.

Először vettem az idén újkrumplit, kicsit elgondolkodtam a boltban, mert még korainak tartottam, de aztán nem csodálkoztam tovább, és elhoztam. A spárgát már régóta nézegettem, úgyhogy az nem volt kérdés. Ja, és megint valami szolíd fogyókúrafélét csinálok, úgyhogy óvatosan kellett főzőcskézni. A lelkiismeret ugyebár... 

Hát ez lett  belőle. 

Hozzávalók:

50 dkg újkrumpli

1 csomag  snack kolbász

fél csomag spárga

2 szál újhagyma

1 kis csokor kakukkfű

olívaolaj, zöldfűszeres só, bors

A krumplit megfőztem, és falatnyi darabokra szétnyomkodtam egy kiolajozott tálban. Rászórtam a karikára vágott kolbit, és rárendeztem a spárgát. Megsóztam (vettem valami szlovák fűszersót, nagyon finom) megborsoztam, és meglocsoltam olívaolajjal. A tetejére friss kakukkfű került. Fólia alatt 20 percig, majd fólia nélkül pirulásig sütöttem.   

Na, csak zanzásítva, mert bár nagyon el vagyok maradva, azért szembejött egy két dolog, amirl írni kell. Karcagon jártunk, birkafőzőknél vendégeskedtünk munkaügyben. Egyébként is imádom a birkapörköltet, de amit ott kaptunk, az hibátlan volt. Arrafelé öntöttvas román lábasban rotyog a baripöri, az edényt kikenik zsírral, és hagymát futtatnak rajta, aztán mehet rá a hús. Víz állítólag nem kell rá (bár erre a hírre a tarkómig szaladt a szemöldököm), állítólag enged saját levet. Ízesíteni sóval, borssal, pirospaprikával kell, és némi fokhagymával félúton. A pörkölt persze akkor jó, ha megáll benne a kanál. (A mellékelt ábra is mutatja...) Speckó lábast a bácsik szerint romániában lehet venni, az ára pedig két birka (a bariárfolyam kb 30ezer körül mozog mostanság). Ja és a pöri közepébe beleteszik a fűszerezett fejet is, ezt (bármilyen meglepő) a vendég kapja... ez a legfinomabb falat... 

Szolgálati közlemény: hamarosan visszatérek rendesen, és igazán... addig kitartás, főzzetek helyettem is... :-)

   Munkahelyet változtattam, új életet kezdtem. Gyakorlatilag ez az elmúlt egy hónap összegzése, aztán persze jó sokat agyalok az egészen, hogy miként alakítsam ki az új menetrendet (elmúlt a stressz miatti folyamatos fejfájás, jónéhány szabad délutánom támadt, stb)mert bármennyire is vártam, nem megy olyan egyszerűen a nagy változás.

Nehéz hetek vannak mögöttem, Kamilla a tengerimalackám két napja hosszú betegség után meghalt, szóval most még szomorú is vagyok. Napokig nem aludtunk, szemcseppentőből próbáltam etetni, de képtelen volt bármit is lenyelni szegény, annyira rossz volt neki.... most üres nélküle a lakás.

Az új munka (munkák, mert kettő is van) érdekes, izgi. Utazási magazint szerkesztek, ami országjárással, és persze sok-sok gasztroélménnyel jár. A múlt héten Farkasmály pincesorán forgattunk, ahol Guszti barátunk kenyérlángost sütött.  Életemben nem láttam még pasit ilyen szépen beszélni a kenyértésztáról, nagyon kiváncsi voltam, hogy az ő keze alatt hogyan alakul a tészta. A hagyományos (liszt-kovász-víz) kenyértésztát órákig dagasztotta-kelesztette, amikor a forgatás kedvéért ki akartuk vinni a kemence elé, majd megszakadt a szive, mert tudta, hogy károsodni fog, és a végén hatalmas műgonddal kente meg fokhagymával, tepetődarával, és fedte be tejföllel-sajttal.... 

Guszti műremeke isteni volt, és persze nem szabad kihagyni a helyi borokat sem. Farkasmály igazi hangulatos kirándulóhely, lrdemes oda ellátogatni...

Az úgy kezdődött, hogy szombaton kirándultunk egyet az öcsémék barátaihoz, akiknek kecskefarmja van. Semmi marketing, annyi infót kaptam róluk, hogy Galpesi Kecsketenyészet és ennyi. 

Az csak egy dolog, hogy egy helyen én még életemben nem láttam ennyi kiskecskét (a cuki és a jajjdeédes kategória között mozogva), de isteni kecskesajtot készítenek mindenféle ízesítésben. Vettünk is snidlingeset, meg zöldfűszereset, szóval ehhez kellett valami kisérő, ami a képen látható rozmaringos kenyér lett végül. 

Hozzávalók: 

30 dkg liszt

2 dl tej

csipetnyi élesztő

pici cukor, só, bors, rozmaring apróra vágva

A tésztát megdagasztottam, és jó két órát hagytam kelni sütés előtt. A cipó tetejét egy kis tejjel kentem meg, és kb 40 perc alatt sütöttem készre. 

Felrakom gyorsan ezt a levest, mert pár nap, és már csak tavaszi ételeket illik készíteni. Pedig a galambgomba leves mindig finom, csak valahogy ritkán készítek. Most is csak szárított gombát lehetett kapni, kiegészítettem egy kis snassz championnal, hogy gazdaságosabb legyen. Sok zöldfűszert bír el, úgyhogy csak szórjátok bele bátran...

Hozzávalók:

20 deka galambgomba,

20 deka championgomba

2 szem krumpli

2 deci fehérbor

1 leveskocka

egy kancsó víz

zöldfűszerek: petrezselyem, tárkony

fenyőmag, pamezánsajt, vaj

A felaprított gombát vajon megfuttatom, és felöntöm a borral. beledobom a leveskockát, a felaprított krumplit, a fűszereket és az egészet puhára főzöm. A végén megszórom sajttal, és fenyőmaggal.

Anyukám pár hónapja kis cetlin adta oda kedvenc receptjét, amit azóta is mindig rakosgatok a péztárcám egyik zsebéből a másikba. Az csak egy dolog, hogy az anya-recepteknek mindig van egyfajta "jajjdehazamennék" hangulata, de ráadásul nem lehet az evésüket abbahagyni. Az aranygaluska nálunk mindig nagy sláger volt úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek.

Hozzávalók:

fél kiló rétesliszt

2 tojás

2 dl tej

2 dkg élesztő

5 dkg porcukor

8 deka puha vaj

darált dió

Az élesztőt felfuttattam a tejben, egy pici cukorral. A többi hozzávlóval együtt puha tésztává gyúrtam. Amikor megkelt, kis gombócokat raktam belőle egy kivajazott tálba,megszórtam cukorral, és darált dióval, aztán betoltam a sütőbe.

Amíg sült, addig fél csomag vaníliapudingból fél liter tejjel, mézzel,csipet fahéjjal öntetet készítettem.

Egy adag az három -négy gombóc, plusz egy nagy löttyintésnyi öntet.

  Na visszatértem, már volt aki aggódott az eltűnésem miatt. Sűrű volt az elmúlt hét, újéletkezdés, miegymás sűrűsödött benne, de túl vagyok rajta, és azt hiszem semmi pénzért nem nyomnék visszagombot...

A főzőcskeverseny rámeső részét is teljesítettem, fent látható róla a fotó, igaz, csak a kezdeti stádiumban, mert aztán úgy megettük, hogy nyoma sem maradt.

A tejes csirkének több titka is van, Anyukám őrzi őket, na de én pletykás vagyok, jól kikürtölöm mindenkinek.

1. Zsíros tej kell hozzá, én otthoni házitejet használtam.

2. Vastag aljú edényben kell főzni, hogy ne égjen oda a tej

3 mindenféle zöldség mehet bele. Az a jó, ha úgy néz ki, mint egy főzelék.

Szóval végy egy tyúkot, kapirgálósat, és szedd darabjaira. A fazék aljára kockázd apróra a meghámozott zöldséget, és gombát , pakold rá a csirkét, plusz egy-két leveskockát, némi sót, borsot tárkonyt, és öntsd le tejjel. Kb másfél óráig kell főzni, és tészta passzol hozzá köretnek.

Az előétel volt az egyszerűbb, bár az is családi recept: szilvalekváros tepertős batyu

Egy csomag leveles tésztához két marék tepertőt daráltam le, és rákentem a kinyújtott tésztára, és behajtogattam még párszor.... Aztán darabokra vágtam, rádobtam egy-egy kanál szilvalekvárt, és batyuba hatjogattam. Sütőbe toltam, és karamellszínűre sütöttem.

Sikere volt, én mondom... :-)

 Namármost, rámkerült a sor a főzőcskeversenyben, szóval ideje elgondolkodni a dolgon. Nyilván valami hagyományosat kellene alkotni, de ugyanakkor különlegeset. Ahogy végiggondoltam, leginkább olyan ételeket választottam, amiket annak idején Anyukám is főzött nekem, ha kényeztetni akart. Ilyen fogásokkal biztosan nem lövök bakot.

Vettem leveles tésztát, házi tepertőt, csirke combokat, és mellfiléket, vajat, háromféle hagymát, sajtot, mazsolát, és persze leveszöldséget. Volt otthon szilvalekvár, és meggypálinka, babapiskóta, és olívaolaj. Ma még vásárolok, de lehet találgatni, hogy mi készül holnap este... aztán persze szépséges fotókkal fogom lebuktatni a versenybe dobott menüt, de csak tessék, csak tessék.....

"Emlékszel? Az esküvőnk után nem sokkal, Szilvásváradon ettünk utoljára pisztrángot...Isteni volt..."

Na ez a beszélgetés hangzott el hétvégén Anyukámék között. Három évtized után, most először, a piacon szerezte be Anyu a csinos halacskákat, hogy jó kis ebéd legyen belőlük. A két pisztráng mindössze 900 forintba került, és bőven elég volt a családnak arra, hogy némi körettel megebédeljem belőle. Az egyszerűség elvén mindössze só, bors, és fokhagyma kerül a halacskákra, majd sütőben némi olívaolajban hemperegve szépen megsültek... Petrezselymes krumpli illett hozzá.

Egy kis olvasnivaló keddre, bár valószínűleg a J.O. fanok már ráakadtak, és rongyosra klikkelték a webes példányt.... kattintásra lapozgatható :-)

Az a helyzet, hogy ha nincs időm, hajlamos vagyok a kelleténél több pénzt költeni élelmiszerre, mint kellene. Viszont cserébe találok olyan dolgokat (persze nem mindig), amikért tényleg érdemes több pénzt adni.

Ilyen a CBA hűtőpultjában mélyen rejtegetett sajtfondü. Az összetevők alapján igazi ízes csemege: fehérbort, cseresznyevizet adtak hozzá, hogy minél teltebb legyen a zamata. Bár kétfélét vettem, annyira nekem nem volt nagy a különbség. A vendégek viszont oda voltak érte, pillanatok alatt elfogyott. Barnakenyeret, répahasábokat, és zellerszárat adtam hozzá mártogatnivalónak.

Legközelebbre igérem lesz valami saját is, de hát tényleg rohanás volt a héten...

A Szerda Esti Társaság főzőversenybe kezdett. Szabályok nem nagyon vannak, havonta más főz, és pontozunk egy szépséges karácsonyi dobozba rejtve az értékelő cetliket. A végén aztán valahol megünnepeljük, és a győztes vacsiját a többiek fizetik. A sort Rita kezdte, aki imádja az egzotikus dolgokat. Indiai menüsorral készült, még hozzá elképesztő alapossággal. Előételnek bundázott rákocskákat kaptunk, szerintem mindenkinek az járt a fejébe, hogy ebből egy egész vödörrel is meg tudtunk volna enni, annyira finom volt. A főétel kókusztejes csirke volt, lédús szafttal, különleges ízzel, szerintem aki életében nem evett indiait (pl. én) annak ez alapján simán szimpatikus lett az indiai konyha. Pláne, hogy a végén vaníliás-kardamomos tejberizs volt a desszert málnával a tetején, na azt bánom, hogy nem fotóztam le. Nemcsak finom, de csodaszép is volt.

Februárban én főzök. Hogy mit, az még titok. De isteni lesz... :-)

  A tészta eredetileg vaniliás kiflinek indult, legalábbis ez volt a csomagolásán. Igen, mélyhűtött linzertésztát használtam, és bevallom jóval kényelmesebb dolog, mint összekenni mindent a tésztagyúrással. A tölteléken viszont variáltam egy kicsit, nehogy egyszerű legyen a dolog. Öt almát meghámoztam, lereszeltem. Öntöttem alá egy fél deci limoncellot (olasz citromlikőr- köszönet érte Viktornak) szórtam rá cukrot, fahéjat, és egy kis citromlevet is löttyintettem rá. Egy dolog került bele, ami még változtatott az ízén: a cukrozott narancshéj szirupjából egy teáskanállal. A tésztát belesimítottam a formába, rákentem a tölteléket, és a tésztaszélekből rácsot sodortam a tetejére. 15 perc alatt sült meg.

Nnna pont jókor jött Palócprovence kérdése, ebben a percben nézegettem a február 26-i Torkos Csütörtök résztvevőit. Megint jó kis lista jött össze, de én már látom lelki szemeimmel, hogy a Gerbeaud Sörházban fogunk kikötni. Már két éve oda megyünk, ha az éves nagy zabálásról van szó, ,erthát valljuk be, a méteres korbász tényleg méteres, a libamáj egy álom, a csülök pékné módra pedig olyan adag, hogy mikor Zsuzsi férjének csomagoltattunk tavaly belőle, magunk is megdöbbentünk a pakk méretén és súlyán. Szóval Gerbaud-függő vagyok.

Aztán van még más is, a csoki. Csoki, csoki, csoki. Abból is a Lindt mindenféle terméke. Ha jól belegondolok, talán még Görögországot is idesorolhatjuk, bár az meg inkább mánia... de, na jó, legyen függőség... csak egyszer ragadnék már végleg ott.... :-) 

Én is megkaptam a kérdést szakácskönyvügyben, bár nálam elég siralmas a kép. Hiába van belőle sok, elég ritkán használom szegényeket. Megvettem a Görög kulináriát, na az az egy, amiből időnként készül miegymás, most pl a baklavára gyúrok, sőt még talán a Francia konyhából is készítettem valami levest, de nagyjából ennyi. Továbbra is a retinára rögzített, fejben őrzött receptek híve vagyok. Vagy a kollegináktól kapott műremekeké, mint Zlinszki Moncsi húsos pitéje. Na legközelebb azt készítek... valami isteni....

Ja, bocs a fotóért, telefonnal készült... végtére is ki kell próbálni az új telót...