.

 Régi (kb. két hetes) tartozásomat rovom le Palócprovence előtt, könyvügyben:

  Már nem is tudom, mi volt a legrosszabb könyvélményem, mert ami nem tetszik azt leteszem és kész. Ami eddig legnagyobb hatással volt rám, az G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz c. regénye volt, még kislány koromban olvastam, és éveking szerettem volna Indiába költözni. Félelmet soha nem éreztem könytől, még a tipikus horroroktól sem, filmen viszont nem bírom a vért, és a félelmet, ez azt hiszem már mindig így marad. A könyvjelzőm egy toszkán kép, Judit barátnőmtől kaptam ajándékba. Az olvasásra mindig szánok időt. Otthon, villamoson, vonaton, ha kell, ha nem. Az első könyvem, amire emlékszem Bengt Danielsson: Elfelejtett szigetek c. könyve volt. Ma is megvan, rongyos, barna ragasztószalaggal ragasztottam meg, gusztustalanul néz ki, de évente egyszer elolvasom.

Most épp Hervé Bazin:  Exfeleség c. regényét olvasom, és nem, nem hagyom rajta a kéznyomom a könyveken, bár azt hiszem ezentúl azokba a könyveimbe, amit kölcsön adok, megkérem a barátaimat, hogy írják be az utols oldalra a véleményüket.  Ennél jobbat nem lehet tenni egy könyvvel.

A kis mozzarellagolyók látszólag a világ legértelmetlenebb teremtményei, aztán most kiderült róluk, hogy nagyon jó salátafeltét lesz belőlük, ha bebundázva kisüti az ember. Semmi kecmec nincs vele, a panírmorzsába raktam egy kis borsot, és bazsalikomot. Érdemes magas falú edényben sütni, hogy azonnal ellepje az olaj, és ne képződjön szalagaz oldalán, mint a fánknak. Akkor nem folyik ki a bundából a sajt.

Nálunk most olyan 25 centi hó esett, ami nem tűnik soknak, csak ha kinézek. Azt látom, hogy a parkoló autókat a családok kalákában próbálják kiszabadítani. Apu néha hasraesik, Anyu felsegítené,de hát a magassarkú csizma nem lehet havas, és különben is. Apu elég erős, tologassa csak a srácokkal az autót, ha már menni akar anyósékhoz ebédelni.

Én meg áldom az eszem, hogy pár hete hirtelen felindulásból nagybevásároltam, és több kilónyi liszttel, maggal, hosszan tárolható cuccal tértem haza. Így most ki sem kell dugnom az orromat. Magassarkú csizmát meg pláne húzzon az, akinek fizetnek érte.

Szóval kenyérprojekt volt tegnap, és a végeredmény két félkilós cipó lett, a lenmagos-bazsalikomos fajtából. Kell hozzá egy jó radiátor, egy nagy fazék (pont az, amiben máskor a borjúragut főzi az ember) meg némi türelem.

Hozzávalók:

1kg finomliszt

1 kocka élesztő

1 tk só

1 ek bazsalikom

1 ek lenmag

1 ek szezámmag

egy deci olaj

3 deci melegvíz

csipet cukor

A melegvízbe beletörtem az élsztőt, beleszórtam a cukrot, ráraktam a radiátorra. A lisztet összekevertem a bazsalkommal, a sóval és a magokkal. Beleöntöttem az olaj felét. Az élesztős vizet-addigra habos lett és gusztustalan kinézetű- beleöntöttem a lisztes keverékbe, és összegyúrtam. A tészta felületét átkentem olajjal, majd lefedtem folpackkal, és leraktam fazekastól a radiátor mellé két órára. Mikor duplájára kelt, a folpackot levettem, és kipufogtattam a tésztából a levegőt. két bucit formáztam, kiolajozott tepsireraktam, újra átkentem olajjal, és lefedtem folpackkal, újra irány a radiátor, két óra kelés. 200 fokon 40-45 perc alatt sült meg. Forrón finom vajjal megkenve,  de utána ne jajjgassatok.  

Kicsit megkésve, de hálát szeretnék mondani a BKV sztrájknak, ami nélkül nem knyszerültem volna egy napig otthon maradni, és főzni magamnak. Aki  rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy a tésztaétel nálam csak szökőévente fordul elő, de ez most kivételes alkalom, szóval megtörtem a tésztamentes tradíciókat, és a fent látható fogás lett a főzőcske eredménye. 

A mézet és a pepperoncinot együtt először rántott sajttal kóstoltam, brutálisan finom, aki szereti az igazán szélsőséges ízeket, az imádni fogja. A tejszínes krémsajtot pedig szerintem a pastához találták ki, onnantól már mindenki azt tesz bele, amit a szive diktál, nálam most gomba volt a hűtőben, így hát gombás lett a szósz. 

Hozzávalók: 

mini fusili

olívaolaj

tömlős tejszínes sajt

gomba

méz

pepperoncino

só, bors

A gombát megpároltam, sóztam, borsoztam, rányomtam egy tömlőnyi sajtot, összeforgattam, majd az egészbe belehempergettem a kifőtt tésztát. A tetejét egy evőkanál méz, és egy összetört pepperoncino keverékével locsoltam meg. 

 Kacsát sütni, úgy tűnik karácsonyi ceremónia lett. Barátok összegyűlnek, lépcsőházi kanyarban detektálják az illatokat, majd rávetik magukat a vacsorára. A receptet évről évre fejleszteni lehet, idén például a pácba került némi meggypálinka is, (merthogy a jóistenért nem akart elfogyni, és még úgy is maradt, hogy a marcipános bonbon töltelékét is azzal turbóztam), ami kifejezetten jót tett neki: ropogósabb lett, én meg ráfogtam, hogy peeersze, a pálinkától. 

Azért azt még hozzá kell tenni, hogy szegény kacsának jó élete volt, nagyim tanyáján kelt, naponta többször kedves volt vele a gazdája, ezért sem ellenkezett, amikor az addig enni adó kéz levágni vitte. Még mielőtt bárki szipogva felháborodna, igen, szeretjük az állatokat, és persze a bolti kacsa sorsa is hasonló, csak a szeretgetős részek maradnak ki a történetből. 

A kacsa egyébként roppant hasznos állat: a hússütés után kimaradó zsír ugyanis remek hamis kacsamájpástétom alapja. Ha veszünk kb egy kiló csirkemájat, és egy napra tejbe áztatjuk 10 gerezd fokhagymával, majd ebben a zsírban megsütjük, hosszú időre elegendő kenyérre kenhető finomság lesz az eredmény. Tárolás mint nagyanyáinknál, mikor még nem volt a tanyán hűtő: annyi zsírt önteni rá hogy lefedje, aztán hűvösre vele. 

Ja, a kacsapác, majdnem elfelejtettem: 

2 ek kacsazsír (előző sütésből)

1 tk mustármag

10 gerezd fokhagyma

só

bors

meggypálinka

 Az egészet mozsárban összezúztam, és a folyósra olvadt zsírba kevertem. MIndenhol bekentem a kacsát, majd bezacskóztam, és hűtőbe tettem egy napra. Egy óra párolás, és egy óra sütés kell neki. 

 Jó előre megünnepeltem a karácsonyt, a tavalyi túra után ugyanis egyértelmű volt, hogy idén is megyünk Stockholmba. Idén már okosabbak voltunk, mert nem csak gyalogolni voltunk hajlandóak (na jó, rettentő hideg volt, úgyhogy a metró és a busz volt a melegedő) és tényleg csak kóstolásnyi mennyiséget ettünk egy-egy finomságból, hogy jusson hely a többinek is. Így persze a kis ötnapos kirándulás felért egy igazi gasztrotúrával, mégsem éreztük úgy, hogy öt métert sem tudunk megtenni, annyira teleettük magunkat. Isteni finomságokat árulnak az utcán: sült kolbászokat, forró fánkot, a kicsit sem svéd paellát, mézeskalácsot, forralt bort, ezerszínű nugátot, és isteni gyümlcslekvárokat. Egy biztos, a sült hal törtkrumplival, lilahagymával kihagyhatatlan (csakis lerobbant lakókocsiból árultat szabad venni) hideg ellen pedig glögg, és forró málnáspite vaníliahabbal... nagyon tuti :-)

A szállásunk Fridhemsplanon volt, jól bevált hostelben, ahol főzni is lehetett, így utolsó este rákot sütöttünk fokhagymás petrezselymes szószban, és tésztát főztünk hozzá.

Tudom, hogy mindenki utálja a fagyasztva kapható halfilét, és azt sem mondom, hogy mindig van a fagyasztómban, de időnként rákapok, mert sokmindent lehet belőle készíteni. Az egyik kedvencem a fűszeres panírban kirántott falatnyi darabokra vágott változat, a másik pedig ez a rakott, mert ezt is ezerféleképpen lehet variálni. Alapjáraton mustáros-sós-fokhagymás-olívás pácot készítek, amibe mehet még mindenféle fűszer, ami épp a kezembe akad (most épp Jamie Oliver chilis keveréke). A sütőtálba rakott halszeetekre aztán rakok egy réteg paradicsomot, és egy réteg mozzarellát. Az egészre rátörök egy gerezd fokhagymát, és egy nagy csipet bazsalikomot. Nagyjából 25 perc alatt sül meg.

  Jónéhány kihagyott hét után újra van egy kis időm, szóval elkezdem bepótolni az elmaradásaimat. Először is hozzám is beköltözött az advent, reggeli repkényvadászattal, idegesen ablakból nézelődő házinénivel, és széken imbolygós koszorúgyártással. Tudom, nem vittem túlzásba a díszítést, de nekem tetszik.

Hirtelen cukoréhség ürügyén két tojásból készítettem kevert meggyes sütit, ami tényleg tök egyszerű, két tojás, két ek. cukor, pici citromhéj, pici fahéj, pici sütőpor, és a hűtő mélyén lapuló meggybefőtt lett az áldozat. Csak úgy a hangulat kedvéért.

 Az elveszés oka megint csak a munka, de a hétvégén süthetnékem támadt, miután hazajött velem némi mézeskalácsfűszer. A hozzávalók tökegyszerűek, az eredmény viszont isteni lett, úgyhogy tényleg érdemes megsütni.

Hozzávalók:

3 tojás

3 ek cukor

1 ek méz

1 vaj

2 ek liszt

fél zacskó sütőpor

fél zacskó mézeskalácsfűszer

1 tábla étcsoki

mandulareszelék

A csokit és a vajat gőz felett összeolvasztottam, a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját kikevertem a cukorral, a mézeskalácsfűszerrel, és a csokis-vajas keverék felével. Hozzáforgattam a felvert tojásfehérjéket, és a lisztet a sütőporral. Gyümölcskenyérformában megsütöttem, a végén bevontam a maradék csokis vajas krémmel, és megszórtam mandulával.

Reggel kilenckor málnapárlatot inni, Nagykovácsiban erdőt járni, Mokka kutyát gombászás közben lesni, jól elfáradni,majd négyfogásos szarvasgomba-menüsort enni, na ez az igazán jó csapatépítés.

A program meglepetés volt, annyit tudtunk csak, hogy kirándulni megyünk, és hogy jó lesz. Mokka kutya bevitt bennünket a susnyásba, és itt-ott lógott az irodai ücsörgéshez szokott nyelvünk a melegben, de tényleg jó volt, tejszínes sajtlevesestől, nyúlpecsenyéstől, és madártejestől...

 Bár nem jelentettem be előre, de adtam magamnak egy hónap pihenőt blogírás ügyben. Főzni persze ezidő alatt is kellett, szóval van alapanyag bőven, majd szépen lassan bepótolom az elmaradásokat.

Ezt az ételt vendégeknek készítettem, akik az utolsó pillanatban szóltak, hogy jönnének. A szendvics alapja olivás ciabatta,megkentem egy kis olivapasztával, és gombaragut készítettem rá, amit kicsit megpároltam, és feldúszítottam az ablakban nőtt fűszernövényekkel. A végén füstös-csilis sóval szórtam meg. 

Komolyan irigylem azokat, akik kibírják egész nap gyümölcsön. Biztosan a génjeimmel van baj, de én meghalnék ha egész nap semmi mást nem ehetnék. Na de a jó szándék...az tengernyi van... pláne, hogy egy hónapja szemezek az új zsákmánnyal, egy kis palack narancsos balzsamecettel. A fagyasztóban talált oldalas adta végső löketet, ehhez kellett pácot készítenem.

A hús egyébkélnt szerintem bármilyen lehet, mert a pác annyira finom, hogy bármin el tudom képzelni. Szóval 2/3 olivaolajba öntöttem 1/3 narancsos balzsamecetet, és hozzlötttyintettem 1 deci narancslét. sóztam, borsoztam, és egy kiskanál mézzel összekevertem. 1 napot állt benne a hús, aztán pácostól tepsibe raktam, s fél óra párolás után grill alatt készre sütöttem.

Bevallom nőiesen, hogy nem vagyok túlzottan nagy barátságban a vegetáriánus/vegán felfogással, nyilván lehetne róla vitatkozni. Nálam egy dolog szól ellene, hogy megrögzött húsevő vagyok, amellett, hogy időnként nekem is jól esik tisztán zöldségekből készült ételeket enni.

A répamenü egy francia szakcskönyvből származik. Éppen hasznosítani akartam egy kiló répát, amit répatorta céljából vásároltam, de megmaradt, mert a répatorta terve füstbe ment.

Megintcsak büszkén mentem "ki" (az ablakpárkányig) alig tized négyzetméteres fűszerkertemhez, amikor azt láttam a receptben, hogy "végy egy nagy maréknyi friss zöldfűszert", szóval minden egyben volt a boldog véghez. Aztán a boldogabbik végén (fenéket, öt perc múlva) rájöttem, hogy ezt a répaizét sokszor fogom elkészíteni, mert bár pofonegyszerű, és ijesztő mennyiségű répát tartalmaz (elvégre :-)) isteni illata van, és hús nélkül is laktató. 

Hozzávalók: 

fejenként 20 dkg sárgarépa

olívaolaj, vaj, só, bors,

egy marék zöldfűszer, 

egy kávéskanál méz

Az olivaolajat és a vajat (azonos mennyiség, fejenként kiskanálnyi mindkettőből) felolvasztom, és rádobom a kelkockázott répát. rácsorgatom a mézet, és kicsit megfuttatom, majd felöntöm fél bögre vízzel. Picit sózom, borsozom, majd fedő alatt megpárolom, de csak annyira, hogy még picit roppanjon. A zöldfűszert (metélőhagyma, bazsalikom, oregano, tárkony) felaprítom, és amikor elpárolgott a répról a víz,összepirítom a répával. Hát ennyi.  Erikának üzenem, hogy a vaj kihagyható...

 Na volt sütés is, ez lett belőle. Banános mifene.

Kivettem a sütőből, kiborítottam, elcsodálkoztam, szabadkoztam, hogy húúúdegázulnézezki, aztán megettük, ert akármennyire ronda, azért jó íze lett. Fajtája szerint olyan mint a tarte tatin, de mgse, mer banánt raktam a fenyőmézkaramellbe, ami persze rendkívül extrán hangzik de bármilyen méz megteszi, egy kis cukorral, a lényeg, hogy pont olyan ropogós legyen a kéreg a tetjén, mint a linzertészta az alján... ronda és finom... ez mr egyszer bejött valami csokireklámban... :-)

  Grillezett padlizsát sokféleképpen lehet készíteni. Nyilván az alap az adott, mármint hogy beirdaljuk a félbevágott padlizsánt, a lényeg azonban utána történik.

  Én meg szoktam locsolni extraszűz olívaolajjal, sózni, borsozni szoktam, és forró grillapra nyomom, majd leborítom vastag alufóliával. Amikor az alja már szinte fekete, a közepe meg pont puha, akkor van készen. Az öntet mindig más. Most éppen fokhagyma, tárkony, bazsalikom, metélőhagyma, kakukkfű,só, és bors került az olívaolajba, ezt csorgattuk rá a sült zöldségre, és kentük kenyérre (rozskenyérrel a legfinomabb). 

Megvártam, hogy értelmes méretűre növekedjen az ablakban a fűszernövényállomány: kétféle bazsalikom, tárkony, metélőhagyma, és kakukkfű burjázik a balkonládákban, úgyhogy idén végre kihagyhatom a boltban méregdrágán vett növénykék vásárlását. Ez persze nem indok arra, hogy ilyen sok időt kihagytam, de nem is nagyon volt időm főzni.

Először vettem az idén újkrumplit, kicsit elgondolkodtam a boltban, mert még korainak tartottam, de aztán nem csodálkoztam tovább, és elhoztam. A spárgát már régóta nézegettem, úgyhogy az nem volt kérdés. Ja, és megint valami szolíd fogyókúrafélét csinálok, úgyhogy óvatosan kellett főzőcskézni. A lelkiismeret ugyebár... 

Hát ez lett  belőle. 

Hozzávalók:

50 dkg újkrumpli

1 csomag  snack kolbász

fél csomag spárga

2 szál újhagyma

1 kis csokor kakukkfű

olívaolaj, zöldfűszeres só, bors

A krumplit megfőztem, és falatnyi darabokra szétnyomkodtam egy kiolajozott tálban. Rászórtam a karikára vágott kolbit, és rárendeztem a spárgát. Megsóztam (vettem valami szlovák fűszersót, nagyon finom) megborsoztam, és meglocsoltam olívaolajjal. A tetejére friss kakukkfű került. Fólia alatt 20 percig, majd fólia nélkül pirulásig sütöttem.   

Na, csak zanzásítva, mert bár nagyon el vagyok maradva, azért szembejött egy két dolog, amirl írni kell. Karcagon jártunk, birkafőzőknél vendégeskedtünk munkaügyben. Egyébként is imádom a birkapörköltet, de amit ott kaptunk, az hibátlan volt. Arrafelé öntöttvas román lábasban rotyog a baripöri, az edényt kikenik zsírral, és hagymát futtatnak rajta, aztán mehet rá a hús. Víz állítólag nem kell rá (bár erre a hírre a tarkómig szaladt a szemöldököm), állítólag enged saját levet. Ízesíteni sóval, borssal, pirospaprikával kell, és némi fokhagymával félúton. A pörkölt persze akkor jó, ha megáll benne a kanál. (A mellékelt ábra is mutatja...) Speckó lábast a bácsik szerint romániában lehet venni, az ára pedig két birka (a bariárfolyam kb 30ezer körül mozog mostanság). Ja és a pöri közepébe beleteszik a fűszerezett fejet is, ezt (bármilyen meglepő) a vendég kapja... ez a legfinomabb falat... 

Szolgálati közlemény: hamarosan visszatérek rendesen, és igazán... addig kitartás, főzzetek helyettem is... :-)

   Munkahelyet változtattam, új életet kezdtem. Gyakorlatilag ez az elmúlt egy hónap összegzése, aztán persze jó sokat agyalok az egészen, hogy miként alakítsam ki az új menetrendet (elmúlt a stressz miatti folyamatos fejfájás, jónéhány szabad délutánom támadt, stb)mert bármennyire is vártam, nem megy olyan egyszerűen a nagy változás.

Nehéz hetek vannak mögöttem, Kamilla a tengerimalackám két napja hosszú betegség után meghalt, szóval most még szomorú is vagyok. Napokig nem aludtunk, szemcseppentőből próbáltam etetni, de képtelen volt bármit is lenyelni szegény, annyira rossz volt neki.... most üres nélküle a lakás.

Az új munka (munkák, mert kettő is van) érdekes, izgi. Utazási magazint szerkesztek, ami országjárással, és persze sok-sok gasztroélménnyel jár. A múlt héten Farkasmály pincesorán forgattunk, ahol Guszti barátunk kenyérlángost sütött.  Életemben nem láttam még pasit ilyen szépen beszélni a kenyértésztáról, nagyon kiváncsi voltam, hogy az ő keze alatt hogyan alakul a tészta. A hagyományos (liszt-kovász-víz) kenyértésztát órákig dagasztotta-kelesztette, amikor a forgatás kedvéért ki akartuk vinni a kemence elé, majd megszakadt a szive, mert tudta, hogy károsodni fog, és a végén hatalmas műgonddal kente meg fokhagymával, tepetődarával, és fedte be tejföllel-sajttal.... 

Guszti műremeke isteni volt, és persze nem szabad kihagyni a helyi borokat sem. Farkasmály igazi hangulatos kirándulóhely, lrdemes oda ellátogatni...

Az úgy kezdődött, hogy szombaton kirándultunk egyet az öcsémék barátaihoz, akiknek kecskefarmja van. Semmi marketing, annyi infót kaptam róluk, hogy Galpesi Kecsketenyészet és ennyi. 

Az csak egy dolog, hogy egy helyen én még életemben nem láttam ennyi kiskecskét (a cuki és a jajjdeédes kategória között mozogva), de isteni kecskesajtot készítenek mindenféle ízesítésben. Vettünk is snidlingeset, meg zöldfűszereset, szóval ehhez kellett valami kisérő, ami a képen látható rozmaringos kenyér lett végül. 

Hozzávalók: 

30 dkg liszt

2 dl tej

csipetnyi élesztő

pici cukor, só, bors, rozmaring apróra vágva

A tésztát megdagasztottam, és jó két órát hagytam kelni sütés előtt. A cipó tetejét egy kis tejjel kentem meg, és kb 40 perc alatt sütöttem készre. 

Felrakom gyorsan ezt a levest, mert pár nap, és már csak tavaszi ételeket illik készíteni. Pedig a galambgomba leves mindig finom, csak valahogy ritkán készítek. Most is csak szárított gombát lehetett kapni, kiegészítettem egy kis snassz championnal, hogy gazdaságosabb legyen. Sok zöldfűszert bír el, úgyhogy csak szórjátok bele bátran...

Hozzávalók:

20 deka galambgomba,

20 deka championgomba

2 szem krumpli

2 deci fehérbor

1 leveskocka

egy kancsó víz

zöldfűszerek: petrezselyem, tárkony

fenyőmag, pamezánsajt, vaj

A felaprított gombát vajon megfuttatom, és felöntöm a borral. beledobom a leveskockát, a felaprított krumplit, a fűszereket és az egészet puhára főzöm. A végén megszórom sajttal, és fenyőmaggal.

Anyukám pár hónapja kis cetlin adta oda kedvenc receptjét, amit azóta is mindig rakosgatok a péztárcám egyik zsebéből a másikba. Az csak egy dolog, hogy az anya-recepteknek mindig van egyfajta "jajjdehazamennék" hangulata, de ráadásul nem lehet az evésüket abbahagyni. Az aranygaluska nálunk mindig nagy sláger volt úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek.

Hozzávalók:

fél kiló rétesliszt

2 tojás

2 dl tej

2 dkg élesztő

5 dkg porcukor

8 deka puha vaj

darált dió

Az élesztőt felfuttattam a tejben, egy pici cukorral. A többi hozzávlóval együtt puha tésztává gyúrtam. Amikor megkelt, kis gombócokat raktam belőle egy kivajazott tálba,megszórtam cukorral, és darált dióval, aztán betoltam a sütőbe.

Amíg sült, addig fél csomag vaníliapudingból fél liter tejjel, mézzel,csipet fahéjjal öntetet készítettem.

Egy adag az három -négy gombóc, plusz egy nagy löttyintésnyi öntet.

  Na visszatértem, már volt aki aggódott az eltűnésem miatt. Sűrű volt az elmúlt hét, újéletkezdés, miegymás sűrűsödött benne, de túl vagyok rajta, és azt hiszem semmi pénzért nem nyomnék visszagombot...

A főzőcskeverseny rámeső részét is teljesítettem, fent látható róla a fotó, igaz, csak a kezdeti stádiumban, mert aztán úgy megettük, hogy nyoma sem maradt.

A tejes csirkének több titka is van, Anyukám őrzi őket, na de én pletykás vagyok, jól kikürtölöm mindenkinek.

1. Zsíros tej kell hozzá, én otthoni házitejet használtam.

2. Vastag aljú edényben kell főzni, hogy ne égjen oda a tej

3 mindenféle zöldség mehet bele. Az a jó, ha úgy néz ki, mint egy főzelék.

Szóval végy egy tyúkot, kapirgálósat, és szedd darabjaira. A fazék aljára kockázd apróra a meghámozott zöldséget, és gombát , pakold rá a csirkét, plusz egy-két leveskockát, némi sót, borsot tárkonyt, és öntsd le tejjel. Kb másfél óráig kell főzni, és tészta passzol hozzá köretnek.

Az előétel volt az egyszerűbb, bár az is családi recept: szilvalekváros tepertős batyu

Egy csomag leveles tésztához két marék tepertőt daráltam le, és rákentem a kinyújtott tésztára, és behajtogattam még párszor.... Aztán darabokra vágtam, rádobtam egy-egy kanál szilvalekvárt, és batyuba hatjogattam. Sütőbe toltam, és karamellszínűre sütöttem.

Sikere volt, én mondom... :-)

 Namármost, rámkerült a sor a főzőcskeversenyben, szóval ideje elgondolkodni a dolgon. Nyilván valami hagyományosat kellene alkotni, de ugyanakkor különlegeset. Ahogy végiggondoltam, leginkább olyan ételeket választottam, amiket annak idején Anyukám is főzött nekem, ha kényeztetni akart. Ilyen fogásokkal biztosan nem lövök bakot.

Vettem leveles tésztát, házi tepertőt, csirke combokat, és mellfiléket, vajat, háromféle hagymát, sajtot, mazsolát, és persze leveszöldséget. Volt otthon szilvalekvár, és meggypálinka, babapiskóta, és olívaolaj. Ma még vásárolok, de lehet találgatni, hogy mi készül holnap este... aztán persze szépséges fotókkal fogom lebuktatni a versenybe dobott menüt, de csak tessék, csak tessék.....