A mexikói nők nem lehetnek túl sértődékenyek. Az Arriba falán ugyanis a tipikus mexikói asszonykát kackiás bajusszal ábrázolták. Tény, hogy Frida Kahlo pelyhecskéit még Salma Hayek is büszkén viselte (naná, én is szeretnék úgy kinézni néha, talán még a bajuszt is bevállalnám) de a kiszeltündei szemöldökkel együtt kicsit túl mókásra sikeredett a kedvcsináló a mexikói ízek iránt.
De sebaj, mert úgyis az étel a lényeg, szóval próbáltunk eligazodni hogy hol kell a ch-t cs-nek ejteni, persze sehogy sem sikerült, tehát a végén azt mondtam a srácnak, hogy marhahúsosat lécci mindenféle feltéttel, amit jónak látsz. Értett is a szóból, nem is volt szűkmarkú, telerakta a nem is kicsi tekercset feketebabbal, valami rizssel, korianderes hagymás paradicsommal, marhahússal, és mindenféle szószokkal.
Akkora lett az eredmény, hogy nőiesen bevallom, nem bírtam mindet megenni. Bár nyilván az Arriba gyorsétteremnek lett kitalálva, nekem kicsit hiányzott a kínálatból valami leves, vagy egytálétel. Ugyanakkor csak ajánlani tudom, mert a tőle kóhajításnyira lévő hagyományos fűrészporos gyorskajáldákat úgy kenterbe veri mint a huzat...
Nekem csak egy negatív megjegyzésem van: felháborítóan drágán adják az egyébként trendi, és reklámhordozónak sem utolsó Arriba viaszosvászon tatyókat.... gondolom ebből akarnak meggazdagodni... na mindegy, hazajöttem, és most nekiállok megnézni a Fridát.
Más: Off leszek, de kész a Pergola 20. fejezete... lehet olvasgatni... :-) ez ám a marketing...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.