Ez még régen volt. Valahol olvastam, hogy ha nem eszik mendenféle mást össze-vissza az ember, akkor a tészta nem is hízlal. Sőt.
A dolog nem jött be, de a tészta néhány esetben kifejezetten pozitív élmény volt. Pláne, amikor a pestos-olivás-fetás (még mindig a pácolt változat) szószból koktélparadicsomok kukkolnak a serpenyőben, akkor az valami mennyei. Bár a képen nem látszik, szórtam rá parmezánt is. Igazi, olasz parmezánt. Így tökéletes volt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.