Tudom, hogy a snassz, bármelyik konyhaszekrényben lapuló liszteszacskóból bűn kenyeret sütni, de a kényszer az kényszer, és punktum. Az meg már a szomszédasszony bűne, hogy mindenféle nagy szelet vajaskenyerekről áradozik, amikor nálam olyan sűrűn van a szekrényben kenyér, mint (és ezen most elgondolkodom, mert nem is tudok hasonlatot) krumpli. Utóbbit még nem is vettem, mióta hont foglaltam a kéglimben... az meg már jó fél éve volt. Na mindegy, ha van otthon liszt, meg porélesztő, akkor tényleg már csak az állagjavítókon kell agyalni, de erre a célra kiváló a tej, egy gerezd fokhagyma, egy löketnyi bazsalikom, oregano, csipetnyi bors... és a képen látható az eredmény.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
1/2 zacskó szárított élesztő
tej, vagy víz
csipet cukor
olivaolaj
A többi a szokásos: keverd össze, masszírozd kicsit, keleszd meg a konvektor tetején, aztán sütőbe vele.... nézegesd néha, ha már kenyérkinézete van, akkor vedd ki, spricceld meg vízzel (kéz a csap alá,aztán sutty a tetejére)
Nnna.... Ja, a sonka jót tesz neki... :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.