A kalács bizony sokmindenre jó. Először is, isteni dolog dögönyözni a tésztáját, mert közben langyos tej, és vanília illata terjeng a konyhában. Másodszor nálam a top 10 látványban van, amikor sül a kalács, és lehet leskelődni rá a sütő ablakán keresztül. Harmadszor amikor először felszelem, na annak van még hihetetlen hangulata. Vagy amikor harmadnap tejbe aprítom a kalácsfalatokat, és beteszem kicsit a mikróba, hogy kiolvadjon a töltelék, és a tejből édes massza legyen. Ez a kalács pedig mindennek a teteje. Aki tud jól bevált saját receptet, annak csak annyi dolga van, hogy mielőtt fonatot készít a tésztából, kicsit bemetszi az ágacskáit hosszában, és csokoládét, aszalt barackot, vagy éppen nutellacsíkot tömköd bele. Aztán nyílás visszazár, fonat elkészít. Amikor készen van a kalács, akkor csak annyia a dolog vele, hogy felszeletelés után vékonyan meg kell kenni a kalácsdarabokat.
Akinek nincs bevált tésztája, annak íme:
fél kiló liszt, annyi tej, amennyit felvesz, negyed vaj, cukor, vanilincukor, szárított élesztő. Jól kidolgozni, keleszteni, megsütni, ennyi...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.