Na, ez az időszak nálam pont a három perc alatt összedobható kajákról szól, úgyhogy mostantól kéretik ilyeneket várni.
A gombasaláta gyerekkorom nagy kedvence volt, már csak azért is, mert a lakótelepi ABC-ből Anyukám mindig extra finomságként hozta haza, apukám meg olyan jóízűen ett, hogy nem lehetett nem rákattanni. Üzenem az ipari mennyiségben gombasalit gyártó néniknek, hogy olyan finomat soha senki nem fog tudni készíteni mint ők, szóval én is csak silány utánzatot tudok prezentálni. Na persze ez is finom....
Kell hozzá egy doboz csiperkegomba, amit apróra vágva olívaolajon párolni kezdek. Löttyintek rá egy kis fehérbort, mert attól aromásabb lesz az egész, aztán só, fehérbors szóródik bele, és fedőt rá. Amíg elkészül, addig tejfölt egy pici majonézzel, borssal, és egy 3x3-as kocka kéksajttal kikeverek. A gombáról leveszem a fedőt, és megvárom, hogy elpárologjon alóla a lé. A kicsit lepirított gombát belekeverem a mártásba, és megszórom újhagymával, borssal.
Vagy puha fehérkenyérrel, vagy rozsos pirítóssal finom. Ja, és ha marad bor hozzá, az sem hátrány...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.