A dolog ott kezdődik, hogy gyűlölöm a bolti pudingokat. 1. Fene se tudja milyen adalékokból, porokból, tartósítókból, miegymásból készítik. 2.  Ha belegondolok, hogy tejet, Urambocsá' tehenet is csak fotóról láttak, még akkor is röhögőgörcsöt kapok, ha az EU jogszabályai komoly keretek közé helyezik a pudingipart. 3. Ha már kaptam házitejet a Gera nővérek jóvoltából, akkor csakis házipuding készülhet az utolsó pár deciből. Szentségtörés lenne másképp tenni. 

Az alma nálam ritka dolog, maximum Kamilla (tengerimalac) fogyasztja, mert én beteg vagyok tőle. Ehhez a pudinghoz viszont az alma kötelező, méghozzá picit párolva, és szirupban lesütve. 

Hozzávalók: 

3 dl tej

2 tojássárgája

pici só

2 ek méz

4 db csokis zabkeksz

4 db mézes zabkeksz

2 alma

pici fahéj

szirup, amiben a narancshéjat szokták erakni

2 szem szegfűszeg

A zabkekszeket összetöröm, és két desszertestálban elosztom. Az almát meghámozom, felkockázom, és megpárolom a fahéjjal, szegfűszeggel, majd csorgatok rá egy kis szirupot, amit a narancshéjbefőttről csentem. Kicsit összeforralom az egészet, majd elosztom a kekszek tetején. A tejet felforralom, belekeverem a mézet (narancsvirágméz) és nagyon lassan a tojássárgáját. Addig forralom, amíg besűrűsödik, majd elosztom a tálkákban az almakockákon. Megvárom hogy meghűljön (fenéket, fotózás után rögtön felfaltuk).