Nagy kínomban elkezdtem régi fotókat nézegetni, és ezek kerültek elő. Patríciával voltunk egy hetet (klasszik buszos last minute) Halkidikin, szeptemberben, amikor már nem nyüzsög a tömeg, lehet békésen napozni a parton, és nem kell kamikáze harcot vívni, vagy didit villantani a napágyakért.
Ha most előbújna belőlem a kisördög, felranám azt a képet is, amikor ebéd után söröztünk, bár Pat szerint kövérek vagyunk rajta, szerintem meg csak jóllakottak. De nem vagyok gonosz, inkább csak a piacos képekben böngésztem.
Kedvenc olívaárusunkat úgysem tudja senki felülmúlni, olyan flegmán állt a standja mellett, mint Doktor House (tééényleg, még hasonlít is) lumbágós betegei felett.
A halas kép meg már Stavrosban készült, ahol a helyi piacot nyilvánítottuk fő élelmiszer beszerző forrásnak, mivel olyan finomságokat lehetett minden reggel kapni, hogy vétek lett volna nem ott vásárolni.
Szóval mostmár tényleg csak egy hónap és megint lesz reggelente krémespite, meg hagymás bagett, meg krémsajt a piacon, vagy nyársra szúrt husikák...mint a régi szép időkben. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.