Hát igen, a megszállotság, az megszállottság. Pedig teázni nagyon jó, és ezt sokan, és sokféleképpen igazolták már. Elég, ha csak a gőzölgő tea illatára gondolok.
Zsuzsitól kaptam a legfinomabbat. Szibériából hozta, igazi mályvatea. Olyan illata van, mintha egy egész erdőnyi mályvaszirmot rejtene az üveg, pedig (sajnos) már csak kis adag van belőle. A mályvatea mélypiros, és édeskés. Kevés mézzel állítólag tökéletes kelléke egy fogyókúrának, bár én leginkább télen szoktam inni, amikor átfagyva érek haza.
A Teekanne teáit régóta szeretem. Igazi női teákat készít, és bár tudom, hogy a marketingesek ügyes munkájának köszönhető, de a szépségtea, és az alakformáló tea is pontosan eltalálta a női célcsoportot. A Zen Chai, és a White tea külön kategória, nyugtatóként kellene árulni a patikában őket ...
A Twinings a nagy klasszikus. A narancsos-búzavirágos a kendvenc, bár itthon ritkán lehet kapni. A karácsonyi változat ugyan annyira nem jött be, de még mindig ez a legmegbízhatóbb minőségű teacsalád, amit gondolkodás nélkül megveszek a boltban...
A Gárdonyi Teaház Ünnepi Percek teája pillanat alatt elfogyott. Még az ünnepi perceket sem várta meg. Nagyon finom, cseresznyés-narancsos-fűszeres íze volt, és azóta sem láttam sehol. Nyilván mert vége az ünnepnek.
Jordániában vettem a másik kedvencet: Egyszerű fémdobozos zöld tea, ami azután vándorolt a kosaramba, hogy előttem négy jordán anyuka is gondolkodás nélkül dobta bele a sajátjába. Karakteres íz, édesíteni sem kell.
És mindehez isteni hársmézet szoktam venni... mert megérdemlem :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.