Nem mertem még mérlegre állni, mert az első napokban mindig csalóka az eredmény. Az első napon délelőtt sárgarépával csaptam be a tudatomat, miszerint azonnal és látványosan éhen kell halni. Hozzáteszem vegyi rásegítésnek bevetettem egy jól ismert anyagcserefokozót, (nem azt, amelyik a wc-hez láncol három napra, hanem a kíméletesebbet) így rengeteg víz távozik belőlem.
Délben bágyadt, szenvedő tekintettel kértem a menzán egy fél adag natúr csirkemellet, fél adag rizzsel, és önfeláldozón végignéztem, ahogy a kollegáim dupla palacsintákat tüntetnek el a szájnyílásukban. A dögök...
Délután kipróbáltam az egyébként gyerekek hülyítésére szolgáló tigrissel megvadított gyümölcspürét, miután rá volt írva, hogy csak 87 kalória. Hát egyszer elmegy, de nem lett a kedvencem.
Bűnöztem is, méghozzá este: ettem egy Kinder tejszeletet. ÉS igen, jobb lett a lelkemnek. ÉS igen, benne maradtam a 900 kalóriás keretben. ÉS igen, rohadt éhes vagyok.
Bónusz: frissítettem a Pergolát, mintegy másfél fejezettel.
