Ez még régen volt. Valahol olvastam, hogy ha nem eszik mendenféle mást össze-vissza az ember, akkor a tészta nem is hízlal. Sőt.
A dolog nem jött be, de a tészta néhány esetben kifejezetten pozitív élmény volt. Pláne, amikor a pestos-olivás-fetás (még mindig a pácolt változat) szószból koktélparadicsomok kukkolnak a serpenyőben, akkor az valami mennyei. Bár a képen nem látszik, szórtam rá parmezánt is. Igazi, olasz parmezánt. Így tökéletes volt...
