A hétvégi lakodalom több mint hibátlan volt, és ezt most nem az mondatja velem, hogy a bartánőm ment férjhez, de nem igazán lehetett hibát találni a menüben a zenében, a ceremóniában stb.
Diszkrét díszítés, és lágy, mindne hivalkodástól mentes, mégis ötletes menü volt. Próbáltak szakítani a hagyományos, nehéz esküvői menüvel, de mégis megőrizték a magyar lakodalmak alapízeit, méghozzá úgy, hogy jusson is maradjon is alapon kicsit modernizálták a fogásokat.
Előételnek libamájpástétom volt bugaci mártással, végre ehettem olyan libamájat, amire nem fogták rá, hogy fűszerek nélkül az igazi, és nem tolták le a torkunkon a natúr sült májat, hogy megfulladjunk tőle. Az előétel nagyon kelendő volt, amikor éjfélkor hidegtálakkal kényeztették a táncos lábú népséget, akkor két nóta között az első tál ami leürült, az a libamájas volt.
A tyúkhúslevest alapból jól főzik mifelénk, ráadásul ez egy viszonylag sovány kivitel volt, nem hagytak rajta ujjnyi zsírt úszni. A hús vajpuha volt, és igazi házitészta volt benne, ami külön plusz pont...
Bár a marhapörköltet fotóztam le, később megbántam, mert hoztak harcsapaprikást, méghozzá túróscsuszával. A csusza baconbundában érkezett, méghozzá úgy (a lányokkal kilogikáztuk) hogy őzgerincformát kibéleltek szalonnacsíkokkal, és belehalmozták a csuszát. A szalonnacsíkok végét ráborították, és megsütötték az egészet. Szóval bánom, hogy nincs fotó....
A desszert sütemény volt, igazi finom házi cukrászremek, marcipános esküvői tortával...
A menüt a Gourmet Séfmester Kft. készítette.
