A szerdai nőegyleti gyűlések valahogy mindig eszemiszomba torkollanak, és érdekes módon mindig csak az első harmadban hisztizünk a mindenféle (egyébként kitérdekel kategóriájú) súlyfeleslegünk miatt. Pláne, hogy Zsuzsi férje tegnap a képen látható (nem nyalogatni a monitort ám) falatkákat gyártotta nekünk, méghozzá olyan műgonddal, hogy öröm volt nézni.
Pillanat alatt elfogyott, úgyhogy most rekonstruálom a történetet: Pirítósból vágott falatkákra kétféle sajt, és olivában pácolt szárított paradicsom került gyöngyhagymával, vagy olajbogyóval lezárva a sort. Tökegyszerű, tökfinom.
