Rafting-túrára mentünk Szolvéniába, kollegákkal. A Cég jóvóoltából létrejött osztálykirándulás-szerű történethez hozzátartozik, hogy a harminc emberből legalább húsz antitalentum volt mindenféle extrémsport kapcsán. Ezt szerintem látta a túravezetőnk is, aki (biztos csak a kisugárzásunk miatt) úgy viselkedett, mint egy predátor, és egy őrmester hibrid torzszülöttje. Betti, aki szárazon kedves lány, a vizen életképtelenségünk jegyében diktátorrá vált, lehet hogy ezért élünk még, úgyhogy köszönjük neki.
Mire eljött a vacsoraidő, harminc remegő térdű és gyomrú ember állt sorban a sáto előtt, a bogrács irányában. A főzőalkalmatosságban gulyás rotyogott, méghozzá a nomád fajtából. Kicsit inkább levere emlékeztetett, de mivel beledobtak egy bödön gombát, volt valami különleges aromája.
Nem is lett volna gond, ha a túravezetők (Betti őrmesterrel egyetemben) nem azzal kezdik, hogy "jobb kezet zsebre, bal kézben pohár, és ki mit kér, pl pálinkát?" Na mire az asztalhoz értem, már egy másik dimenzió állatkái röpködtek a fejem körül, úgyhogy nem sok kapacitásom volt enni. Amire a gulyásból emlékszem, az pozitív. Úgyhogy tessék gombát dobálni a gulyásba, jót tesz neki. 
A rafting meg kötelező. Pláne, ha szerettek 10 fokos vízbe csobbanni, miközben odakinn hőség van :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.