Persze, mindig azt gondolom hogy van visszaút, meg hogy ha sok van a szekrényben, akkor nem fogok rájárni. De mikor vigyorog rám a polcról, akkor nincs mit tenni. Bevallom, hogy a túrórudihoz hasonlóan a marcipánkennyérről is a csokit eszem le először. Aztán jöhet a többi. A felfújtnál nincs ilyen kecmec, meg kell enni úgy ahogy van. Azért nem merem szuflénak hívni, mert ez az első próbálkozás, és bizony kicsit nyomorék lett, meg miegymás, de ízre a kutya nem mondta volna meg, hogy bármi gáz van vele...
Egyszerű: két tojás sárgáját két evőkanál cukorral, két evőkanál tejszínnel habosra keverjük, beleöntjük egy tábla étcsoki, és negyed vaj langyosra olvasztott keverékét. Két evőkanál liszt, és fél zacsi sütőpor megy még bele, aztán a két tojásfehérjéből vert habot beleforgatjuk. 15 perc alatt sül meg.... ja, a tetején rumos málnadzsem csücsül, azt még a nyáron kutyultam.... garantált függőség...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.