Mindenki hunyja le szépen a szemét, és kezdjen lazítani.  Emlékek jönnek, gyerekkorból. Kinek mi. Nekem a káposztás cvekedli illata a nagyitól, a csirkepörkölt szaftja puha kenyérrel, vagy épp a szivalekváros pogi forró gőze. Aztán a zöldborsófőzelék. Múltkor szembejött a menzán, valami paprikás trutymó képében, na akkor fogadtam meg a tengerimalacom életére, hogy készítek belőle olyan változatot, ami tényleg finom. Ráadásul a görög nagybevásárlás egyik állomása egy mézpergető üzem volt, tehát remek narancsirág- és fenyőméz-készletre tettem szert. Tehát minden adott volt az eredményhez. 

A bélszínroló sokakat menekülésre késztethet, mondván mindent beledarálnak ami máshoz már nem kell, de szerintem ez a mirelitpiac egyik örök klasszikusa, jól bevált darab, ha nem a sajátmárkás változatot vesszük, hanem a hagyományos változatot a fehér zacsiban, nem érhet bennünket nagy meglepetés. Nálam legalábbis mindig van a fagyasztóban egy csomaggal.

Hozzávalók:

1 cs fagyasztott zsenge zöldborsó

1/2 liter tej

1 löttyintés olívaolaj

1csipet só

1 dl víz

1-2 ek narancsvirágméz (vagy bármi más karakteres "tiszta" méz)

pici liszt

A felhevített olívaolajon kicsit megfuttatom a borsót, majd felöntöm a tejjel, és a vízzel. Csipet sót, és két evőkanál mézet teszek bele, és kicsit kevergetve forrástól számított 10 percig főzöm. Fontos, hogy pici vizet mindig löttyintsünk hozzá, így nem ég meg a tej. Utána besűrítem egy kis liszttel, és pár percig még kevergetés közben kis lángon főzöm. Hát ennyi. A bélszínrolót csak ki kell sütni, és kész.